Hogyan kezdjünk könyvet írni?

Az ihlet nem mindig jön könnyen. Vannak történetek, amiket meg akarnak osztani az emberek a világgal, míg mások csakis olvasni vágynak.

Kiből lesz szerző? Kiből lesz sikeres szerző?

Sokáig lehetne még cifrázni az előző mondatot, hiszen az sem mindegy, hol akar az ember sikereket elérni. Hazai pályán vagy épp világszinten vágyik a figyelemre.

Az írás olyan, akár a festészet, nem szól ez sem másról, mint az önkifejezésről. Művészet, amit bárki űzhet.

Ha előveszel egy darab papírt, és írni kezdesz, máris íróvá lettél. Sokan meg is elégednek a naplóírással. Te viszont nem biztos, hogy éppen ilyen beállítottságú vagy, különben nem olvasnád ezt a bejegyzést.

Elmesélem én hogyan írtam meg az első regényemet, talán neked is segít elindulni. :) 

Egy álommal kezdődött. Elraboltak. Olyan erős volt az „élmény”, hogy hónapokig nem hagyott nyugodni. Az „átélt” cselekmények olyan mély nyomot hagytak bennem, amiket meg akartam osztani. Folyamatosan – majd' évekig – ott motoszkált a fejemben, h papíron viszont akarom látni az elmémben nem szunnyadó történéseket. 

Lassacskán már ébren is álmodtam tovább a cselekményt. Egymás után születtek meg a gondolatok a fejemben, amiket egy füzetbe jegyzeteltem fel, nehogy elszálljanak.

Jött a kérdés... Mégis hogyan lesz ebből könyv? 

Soha nem írtam az iskolai, kötelező fogalmazásokon túl, semmit. Talán te másként vagy ezzel, kedves olvasó. Vagyis máris előnyből indulsz. 

Úgy véltem, soha nem leszek képes rá, h megírjam, jól, azt az izgalmas és felejthetetlen álmot. 

Ezért felkerestem egy írót, aki már kiadott (kiadóval) pár könyvet. Megkérdeztem, h nem-e lenne az árnyékíróm? Azonban ő nemet mondott. Viszont felajánlotta, h elolvassa, amit én írok. Azt javasolta, adjak esélyt magamnak, és ő majd véleményezi.

Értékeltem a kedvességét, és írtam egy fejezetet. Legalább ötször átírtam. Emlékszem, annyira rossznak találtam minden egyes újra olvasásnál az írás minőségét, h esélytelennek láttam ennek az útnak a sikerességét. Soha nem leszek író, gondoltam magamban. Addig finomítottam, amíg végül átadtam véleményezésre. Pozitív visszajelzést kaptam, ami erőt adott a folytatáshoz.

Ahogy egyre inkább belemelegedtem a cselekménybe, megértettem, h miért mondott nemet az író. A gyerekedet te neveled. El tudod képzelni, h átadd ennek a jogát? Én nem tudom. Szerelemmé vált az írás.

Amennyiben neked nincsen író ismerősöd, úgy azt javaslom, h annyi kiadónak küldd el a kéziratodat, amennyinek csak tudod. Valaki el fogja olvasni. Lehet, hogy nem akarja majd kiadni. Az persze egy más kérdés. A szakmai vélemény nagyon fontos! Ezért bátorítalak, h add át az írásodat véleményezésre. 

Nem fontos, hogy tökéletes legyen a kézirat. Még csak nem is kell betördelned! Csak írj. 

Gondold át, mit akarsz átadni az olvasóknak. Mi a mondanivalód? Az nem elég, ha van egy izgalmas sztorid. Ez nem a Tom & Jerry macska-egér meséje. Egy jó regény tanulságos, valamilyen problémát vagy kérdést boncolgat.

A gyémántkalitka gerincét a kultúrák közötti szakadék jelenti. Reflektorfényben a női jogok állnak. Az arab és az európai nők lehetőségei közötti óriási szakadék. Nehéz téma! Feszült és fájdalmas téma. Ezért egy szerelmi háromszög köré építettem. Amiben az érzelmi intelligencia magas szintű gyakorlati megnyilvánulása köszön vissza az oldalakról. Az értékek hangsúlyozása a mellékág, a tüdeje a történetnek. 

Ha a te leendő könyvednek is megszületett a témája, akkor írj.

Majd jön a kérdés: Kiadóhoz fordulj vagy te magad add ki a regényedet?

Én az utóbbit választottam, úgy vélem rosszul. Egyrészt azért, mert az írás nekem hobbi. Az ingatlanfejlesztés és a cégem mellett nem fektettem elég nagy hangsúlyt a marketingre. A könyvértékesítési know-how-val sem voltam/vagyok tisztában. Még mindig tanulom. A kiadóknak szakembereik és hatékonyan felépített modelljük van. Továbbá a cégem kiadványszerkesztéssel is foglalkozik, azonban nem könyvekre specializálódott. A tördelő és a korrektor sem volt jó választás az Aranykönyv esetében, ami A gyémántkalitka sorozat első része. Rengeteg hiba maradt benne. Nekem kellett volna átnéznem a legvégén a könyvemet, és addig javíttatni, amíg nem lesz tökéletes. Akkor és ott nem volt erre kapacitásom. Gondoltam fizetek ezért, miért is kellene őket ellenőriznem?! Ez nagy hiba volt. Továbbá, annyira örültem, kész vagyok 500 oldallal (ami végül a betűméret miatt kevesebb lett nyomtatásban), hogy nem akartam újra végigmenni a kijavításán. Nem ez a szerző feladata. Én mindig találok majd benne hibát. Soha nem lesz tökéletes az írás. A történet értékéből ez természetesen nem vett el. 

A második részt az Orreryt már én tördeltem és egy remek korrektor állt be mögém. A kiadóknál az első könyvben elkövetett hibák soha nem történhettek volna meg.

De ami ennél sokkal fontosabb az a marketing. Reklám nélkül nincs ismertség. Nem fogják megvenni a könyvet. 

Térjünk rá a gyakorlati megvalósításra lépésről lépésre.

Nyiss meg egy szövegszerkesztőt, és kezdj írni. Tűzz ki egy napi szószám célt. Ez a legfontosabb! Csak nagyon kis mértékben térj el tőle. Amikor én beleállok egy regénybe, a napi célom 1500 szó. Ez 7-10 oldalt jelent. A kiégés elkerülése végett ne írj mindennap. Tarts legalább két nap pihenőt egy héten. Ez azért is jó, mert ha esetleg elakadnál valamiért a cselekményben – ez elő fog fordulni –, akkor a pihenőnapot előre is hozhatod, hogy gondolkodj. Én ilyenkor beültem egy kád vízbe, és egy-két órát agyaltam. Ott születtek meg a legjobb gondolatok. :)

Javaslom az előolvasókat. Az én teamem öt fős. Négy nő és egy férfi, különböző szakmaisággal. Barátok, de bízok az objektivitásukban. Nekem jöhet a kritika, ezért bármit javasolnak, mindig megfontolom. Az észrevételeik meglehetősen hasznosak. Hálás vagyok nekik! Te eldöntheted, kinek adod az írásodat, de szerintem megéri véleményeztetni. Másrészről engem mindig motivált, h minél hamarabb tudjam megbeszélni velük a történetet, úgy mint egy könyvklubban. Megőrültem volna, ha nincs, aki elolvassa, akivel átbeszélhetném.

A könyv nyomtatását illetően könnyű volt a dolgom, hiszen sok nyomdával állok kapcsolatban. Az a része ment. Egyszerű. Felveszed egy értékesítővel a kapcsolatot bármelyik nagy cégtől, mint például Alföldi Nyomda vagy Gyomai Kner Nyomda, ők adnak árat azokra a paraméterekre, amiket megadsz (oldalszám, méret, papírminőség stb.), és megállapodtok. Gyorsan dolgoznak és hatékonyak. Persze nem karácsonyi időszakra gondolok. Újabb hiba, amit elkövettem, hogy nagy mennyiségben nyomtattam az első részt. Érdemes annyit nyomtatni először, amennyit a könyvesboltok kérnek. Úgyis kiderül, hogy mennyire lesz népszerű, és akkor bármikor nyomtathatsz még belőle.

A borító szintén sarkalatos kérdés. Az én fejemben pontosan megvolt, mit szeretnék viszont látni. Ehhez azonban egy 3D grafikus kellett, aki meg tudja csinálni. Az Instagramon addig kutattam, amíg egy indiai férfivel meg nem állapodtam. Hosszas folyamat volt, mire megszületett az Aranykönyv, az Orrery és a Méreg borítója. De megérte! 

Végül el kell juttatni a polcokra a könyveket. Ha magánkiadásban gondolkodsz és nem csak a honlapodon árulod majd a portékádat, hanem a Libri polcaira is el akarod juttatni, akkor bizony kell egy köztes cég. Egyenesben nem fog menni. Én a Zagora-2000 Kft.-val vagyok kapcsolatban. 

Végszó gyanánt, véleményem szerint, írónak lenni csakis szerelemből lehetséges. Kívánom neked, hogy élvezd az írás minden pillanatát, és ne habozz elküldeni a kéziratodat a kiadóknak. Csak rajtad áll, hogy megtedd. Senki nem fogja helyetted! Itt nincsenek kudarcok. Pontosan a kockázat miatt és a szakmaiság végett kapsz végül csak pár százalékot az eladott könyvek után.

Csak bátran!

Kezd el a regényedet írni még ma!